3.2       Környei Attila és a Manhattan történet

Ebben a fejezetben tehát az első magyar fiúzenekarral, a Manhattan-el foglalkozom, akik az elsők abban is, hogy elmondhatták magukról, hogy van menedzserük. Környei Attila személyében korábban elképzelhetetlen segítséget kaptak a karrierépítés és a sztárrá válás rögös útján.

Az első alfejezetben először a menedzserről, majd egyenként az együttes tagjairól, szakmai múltjukról számolok be, bemutatva azt a folyamatot is, ahogyan egy zenekarrá kovácsolódtak össze. Azért tartom fontosnak, hogy életrajzi adatokat is közöljek, hogy egyrészt megismertessem az itt szereplő embereket, másrészt hogy illusztráljam azt a jelenséget, amiről az előző fejezetben írtam.

A második és harmadik alfejezetet az együttes pályájának bemutatása tölti meg, a siker íve alapján osztottam két külön részre. Az első öt év során a menedzseri feladatokat Környei Attila látta el, majd az 1996-os év jelentős változásokat hozott a zenekar életében, így ezt a periódust sorsfordítónak nevezhetjük: utána már egy másik Manhattan lépett a közönség elé. Évekig nem Környei menedzselte őket, az első öt sikeres év után ezt a korszakot cinikusan akár úgy is jellemezhetnénk, hogy a zenekar már csak hol volt, hol nem volt.

Az utolsó részben az eredeti felállású együttes négy tagjának Manhattan utáni zenei munkásságát mutatom be, egészen napjainkig. Nagyon érdekes, ahogyan szóló próbálkozások, illetve a más zenekarokban való részvétel után most kettő - kettő megoszlásban mégis együtt zenélnek.

3.2.1.      Az előzmények és a kezdetek

Környei Attila 1948. május 16-án született Békéscsabán, fiatalkorában hegedülni tanult és sportolt is, de azt egy sérülés következtében kénytelen volt abbahagyni.[1]

Forrás: Környei (1992) 9. o

Legnagyobb tehetsége a rajzoláshoz volt: a középiskolai versenyeket sorra megnyerte. Élete e két momentumának következménye, hogy soha nem engedte, hogy beleszóljanak a vizuális dolgokba sem. Elképzeléseit papírra tudta vetni, és utána könnyű volt szakemberekkel megvalósítani azokat (díszlet, ruha, lemezborító, vagy akár egy frizura). A tornász múltja pedig rengeteget segített a színpadi koreográfia kitalálásába, megvalósításában. Tehát volt alapja annak, hogy mindent a kezében tartson.

Zenei karrierje az érettségi után indult, 1968-ban bátyjával, Környei Csabával megalakították első zenekarukat Ferm néven.(további tagok: Karácsony János - később az LGT-ben tűnik fel, Menyhárt Ferenc – V’Moto-Rock, Szikora Róbert- Hungária, majd R-GO, és Gerdesits Ferenc – Sámson, Non Stop)

Ezt követően 1973-ban az M7-es tagja lett, ahol együtt zenélt többek között Rusznák Ivánnal is, tőle tanulta meg a menedzselés alapjait. (Rusznák Iván ma már egy sikeres reklámügynökség vezetője, a 70-es évek végén, az akkor még mondhatni gyerek Dobi Sándorral is dolgozott együtt egy reklámfilm erejéig. Lásd a CD mellékleten[2])70-es években a zenélés mellet szép csendben elvégezte az első hazai „Reklám tanfolyamot” ami 3 éves volt, utána még elvégezte a reklámfilm szakot is további két év alatt.

1982-ben Szikorával közösen hozták létre a „nagy R-GO”-t. Az eredeti felállás: Szikora Róbert (ének, frontember), Holló József (billentyűs hangszerek, computer), Kozma Tibor (gitár), Környei Attila (basszusgitár), Barille Pasquale (dobok). Gidák: Varga Éva és Clavier Charlotte.

Menedzser tapasztalatait ebben az időben, a való életből, tisztán a gyakorlatból szerezte. Öt sikeres évet töltöttek együtt, Környei eleinte „csak” a basszusgitáros volt, majd idővel ő lett egy személyben Szikora személyi titkára, az együttes menedzsere, designere, koreográfusa, stylistja és basszusgitárosa is. Tehát már gyakorlatilag az R-GO mindenese lett, ugyanakkor a babérokat továbbra is Szikora aratta le. Ez idő alatt a gyakorlati menedzselést is megtanulta, egész nap az ORI-Hungaroton palotában volt, hogy a sikereket kovácsolja, és az öt év alatt az összes lemez aranylemez lett, 200 ezer példányban kelt el. Ezek közül két albumuk platina lett, és egy gyémánt lemez (egy millió eladott példány után). Minden évben elnyerték az év együttese címet, és Környei 1985-ben az év basszusgitárosa lett.

Végül 1988-ban a sikerek ellenére mégis különváltak útjaik, Környei ekkor döntött úgy, hogy már nem a színpadot választja, hanem a háttérből irányít. Az elkövetkező 2- 2 és fél évben dolgozott művészeti menedzserként a Nívó nevű lemezcégnél, Demjén Ferenc a Szabadság Vándorai című albumának megjelenésében segédkezett, és a címadó dal valamint a Szerelemvonat klipjét szintén ő rendezte. Ez után jött az MHV: Menyhárt, Homonyik, Vikidál produkció. Mindkét lemezük aranylemez lett. Csinált egy zenészklubot, a Cadillac-et, és elindította az útján a Republicot is, akikkel az első lemez megjelenéséig dolgoztak együtt. Ugyanakkor még mindig nem találta meg azt, amit igazán szeretett volna csinálni.

„Olyan produkcióra vágytam, amely száz százalékig az enyém, az elejétől a végéig én találom ki, és teljes egészében én menedzselem.”[3] Ekkor történt, hogy látta a televízióban a sikeres amerikai álomcsapatot, a New Kids On The Block-ot, és ez adta az ötletet, hogy létrehoz egy hasonló formációt itthon, némileg átdolgozva, az itteni igényekhez igazítva.

A zenészből lett menedzser hosszú időt töltött azzal, hogy kiválassza azokat a fiúkat, akikből a zenekar 1991-ben végül megalakult. Kilenc hónap válogatás során talált rá a megfelelő személyekre, tudta, hogy milyen kaliberű emberekre van szüksége, és nagyon tudatosan kereste a leendő tagokat. A fejében már ott volt az elképzelés a hangokról, a kinézetről, a mozgásról, így gyakorlatilag a megálmodott formációját kellett megtalálnia a valóságban is. Tisztában volt vele, hogy a magyar könnyűzene piacán sok rendkívül tehetséges kezdő egyéniség van, ezek közül kell kiválasztania a legrátermettebbeket, és meggyőzni őket, hogy dolgozzanak együtt. Olyan zenészeket keresett, akik tehetségesek, de önállóan vélhetőleg nem tudtak volna akkora sikereket elérni, mint együtt. Igazi csapatmunkára készült.

Az elképzelés az volt, hogy egy olyan négy férfihangra épülő táncos-zenés vokális produkciót hozzon létre, ami az országban akkor egyedülálló volt. Az image-nek tudatos szegmense volt, hogy a csapat kuriózum legyen. Olyan bandát tervezett, ami európai külsejű, így adott esetben a nyugati vetélytársakkal is felveheti majd a versenyt.

Tudta, hogy ebben a műfajban gyakorlatilag nagyon sokoldalúnak kell lenni, mert mindent kell tudniuk - táncolni, énekelni és még beszélni is, meg persze kellett a kiállás és az otthonosság is a színpadon. Mindenki, aki végül szerződést írt alá már korábban is mozgott a zenei életben, sőt sikereket is értek már el. Tekintsük most át ezeket röviden, hogy az élet valóságában is lássuk, hogy az elmélet a hírességek sztárrá válásáról gyakorlatilag is igaz. (a fotók mindenkiről korabeli képek, a Manhattant közvetlenül megelőző bandákkal készültek, az életrajzi adatok forrása Környei könyve, a Manhattan sztori, ahol ettől eltérő a forrás, azt a lábjegyzet jelöli.)[4]

Forrás: www.piramix.hu

Csoki (Nyemcsók János) 1962. április 5-én született, nagyjából 2 éves korától Kondoroson élt. Szülei válása után anyai nagyszülei nevelték, gyermekkorában nem sok kapcsolata volt sem édesanyjával, sem az apjával, aki zenészként dolgozott, járta az országot, így keveset találkoztak. Csokiról nem mondható el, hogy jó gyerek lett volna, a lógások már az oviban kezdődtek, és az iskolás évek alatt is folytatódtak, aminek a tanulmányi eredményeiben is nyoma lett. Az általános iskola után felkerült Budapestre, és a Rippl-Rónai Közlekedésgépészeti Szakközépiskolába járt, estin érettségizett. A Volán Vállalatnál dolgozott egy rövid ideig, mint gépkocsivezető, majd taxizni kezdett, amit eleinte nagyon szeretett, jól is ment a sora, de a leszerelés után visszatérve, a már megváltozott helyzet miatt nem tetszett neki annyira. A másfél éves sorkatonai szolgálatára viszont élete egyik legszebb időszakaként emlékszik vissza.

A zene iránti szeretete nagyon korai időkre nyúlik vissza, még általános iskolás sem volt, amikor már dobos szeretett volna lenni, nagymamája „legnagyobb örömére” otthon adta elő az akkori nagy slágereket.

Zenei pályafutása csak a 80-as években indult el, taxizás közben Rónyai Tamás hallotta énekelni, és megpróbálta elérni, hogy felvegyék a Skorpióba, de az első zenekara végül a Madonna lett. Az elkövetkező néhány évben énekelt még az LPX, a Butik, az Akció és a Vidia együttesekben is, ezek mind amatőr rock-bandák voltak.

Az áttörést 1988 hozta számára, az addig esetleges pályafutásából a kiutat a Fix jelentette. Mirkovics Balázs (alias Zserbó) meghallgatta az egyik koncertjüket, majd megkereste Csokit a felkéréssel, hogy működjön közre a tervében: hozzanak össze együtt egy energikus csapatot, ami lendületes rock zenét játszana. Borhi Miklós (később Madarak) lett a gitáros, Mirkovics a basszista, Csoki énekelt, Béres Ferenc a billentyűs, Gigor Károly (Később Hardtop) pedig a dobos. 1988. március 8-án, FIX néven megalakult a glam-rock zenét játszó együttes. Csoki lett a frontember, munkahelyét ott is hagyta, hogy minden energiáját a zenekarra fordíthassa. A csapat sokat lépett fel Magyarországon, és külföldön egyaránt, többhetes nyugat-európai koncertturnén vettek részt, ami során a svájci Krokus és a német Bonfire együttesek előzenekaraként léptek a közönség elé. Az együttes két évig állt fenn, majd 1990 márciusában -„elsősorban a menedzselés hiánya miatt, mert nem tudtunk tovább lépni, nem volt, aki tovább segítsen a pályánkon.” [5] - feloszlott.

A következő egy év kilátástalanságban és összetörtségben, munka nélkül telt, otthon ülve, és várva, hogy valami történjen. Ez a valami akkor következett be, amikor Környei Attilával találkoztak, és azután már csak ki kellett várnia, hogy minden kialakuljon.

Forrás: Környei (1992) 80. o

Dobi Sándor 1963. április 19-én, Budapesten született. Nagyapja, Dobi István, volt az Elnöki Tanács elnöke, így gyermekként sokat utazott, a Német Nagykövetség óvodájába járt, híres emberekkel találkozhatott – többek között Szentgyörgyi Alberttel is. A patinás család legalább annyi negatívummal is járt számára, mint pozitívummal. Kisfiúként sokat vigyáztak rá baby-sitterek, akik sokszor megverték, és nem is mehetett ki a lakásból. A kezdeti jólét, amit a gazdag és befolyásos család biztosított számára nem tartott örökké, nagyapja majd édesapja halála után a hullámvölgyet is megtapasztalta. A művészetek iránt mindig is érdeklődött, mégsem zenésznek készült eredetileg, hanem a fizika és a más tudományok kötötték le. Még gyermekként bemutatkozhatott a Móra Ferenc Könyvkiadó jóvoltából, mint ifjú festő. Jó eredményekkel kezdte az iskolát, de később romlott a tanulmányi eredménye, majd 2 gimnáziumból is eltanácsolták, végül esti tagozaton érettségizett. A munka mellett még két iskolát is elvégzett: a fogtechnikusit és később marketingmenedzser diplomát is szerzett.[6]

Az első zenekara még az általános iskolai időkre tehető: a Pók együttesben dobolt. Ebben a csapatban játszott Gömöri Zsolt (később EDDA) és Győri János (később Budapest Ragtime Band) is. A dobok mögül később a mikrofon elé lépett elő, eredetileg csak egy koncert erejéig, hogy helyettesítse a megbetegedett énekest, de végül ott ragadt: olyan jó volt, hogy a korábbi énekest kirúgták. A későbbi bandákban, a Propellerben és a Kamikaze-ban már eleve énekesként kezdett. Ezekben az években nappal zenélt, éjszaka a Bosnyák téri piacon dolgozott. Csokival, aki akkoriban taxizásból élt, és szintén éjjel dolgozott, gyakran futottak össze, lassan barátság szövődött köztük.

1985/86-ban Szigeti Ferenccel (Karthago) dolgozott együtt a Rock Hits és Super Hits albumokon. Ezek angol nyelvű lemezek, a Bad boys, a Samurai és a Take Me On című számokat énekelte rajtuk, majd a Karthago megszűnését követően Szigetivel együtt hozták létre a Känguru nevű formációt. Ehhez Győrből hívták meg Pestre az ott működő Citrom zenekart, és gyakorlatilag őket kiegészítve zenéltek együtt három évig. Tagok: Szigeti Ferenc, Dobi Sándor, Boros Csaba és Péter, Erdély Gábor, majd a későbbiekben Kun Péter (EDDA) és Galambos Zoltán (Jamie & Robi Band) került a megüresedett posztokra.

Kezdetben minden jól ment, majd az Országos Rendező Iroda (ORI) „javaslatára” kiléptették Szigetit, és akkortól a frontember-zenekarvezető Sanyi lett. Az együttes két és fél hónapot töltött a Szovjetunióban egy turnén, de mire ténylegesen összeállt volna egy egységes csapattá, addigra mindenkinek elege lett belőle, így fel is oszlott, túl sok energiát, pénzt és időt fektettek már bele addigra, de a babérokat mégsem tudták learatni, már két nagylemeznyi anyaguk hevert addigra a Magyar Rádióban. Dobi Sanyi akkor úgy gondolta, hogy vége a zenei pályafutásának. Többet nem foglalkozik zenével, hanem valami egészen máshoz kezd.

Élete ezt követően valóban más irányt vett, egy barátja unszolására elment a Hit Gyülekezetébe, ahol megtért és megkeresztelkedett. Élete megváltozott, meggyógyult a gyerekkora óta tartó asztmából és visszanyerte derűjét is.

Varga Szabolcs 1971. április 10-én, Békéscsabán született, ott nőtt fel, a Manhattan kedvéért költözött fel Budapestre. Ő az eredeti felállású csapat legfiatalabb tagja, legkevesebb múlttal. Alig húsz éves, amikor a zenekar alakul, mégis híres és elfogadott az otthoni terepen, Budapesten és országos szinten azonban még ismeretlen.

Forrás: Környei (1992) 102. o

Zenei képzésére édesanyja már korán nagy hangsúlyt helyezett, hat éves korától furulyázni, majd fuvolázni tanult. Az iskola, a zeneiskola és az úszómedence között ingázott. Eleinte a sport töltötte be a fontosabb szerepet az életében, mert gyerekként a zeneiskolát rossznak könyvelte el, mert az „kötelező” volt. A prioritási sorrend 15 éves korában változott meg, ekkor került be az első amatőr bandába, a Salétromba. A gimnáziumban angol tagozatra jelentkezett, akkor még erdésznek vagy biológusnak készült. Elsős korában abbahagyta az úszást, a zeneiskolába járást is felváltotta a fúvószenekar, akkor még fuvolásként. Egy Lengyelországi körút alatt váltott szaxofonra a menedzser, Szente Béla, tanácsa nyomán.

Az első amatőr együttest Király Petivel (később ő is közreműködik a Manhattan lemezek születésében) alapították Salétrom néven. Szabolcs ide énekesként került be, sokat próbáltak, és hamar Békéscsaba kedvencei lettek, de a sikereket elnyomta a színpadi stressz. Ezzel párhuzamosan esténként szaxofonosként jazzt is játszott a Blues-kocsmában egy kis bandával.

Az együttes váltás hamar bekövetkezett az életében, ráadásul véletlenszerűen: a békéscsabai La Fontaine együttes felkérte, hogy egy pesti fellépésen ugorjon be, szaxofonozzon velük. A kisegítéssel annyira elégedettek voltak, hogy ott is ragadt. Így került át a város legismertebb együttesébe még gyerekként. A La Fontaine a gimnázium alatt minden szabadidejét elvette, sőt olykor az iskolait is, de tanárai toleránsak voltak, mivel addigra már a város egyik híressége lett.

Az érettségi után tovább tanulni nem akart, de azzal is tisztában volt, hogy az amatőr zenélésből nem fog tudni megélni. Az álmaik rendkívül távol álltak a valóságtól, mert bár a városban sztárok voltak, mégsem jelent meg lemezük, nem volt videoklipjük, és országosan még csak ismertek sem voltak. Próbáltak tenni azért, hogy mindenki megismerje őket, ezért menedzsereket kerestek meg, televíziós felvételt is készítettek.

A sorsfordító az a rádiókoncert lett, amire Környei Attilát is meghívták, aki el is ment, és meghívta a bandát a Cadillac-be, hogy ott, mint fiatal feltörekvő zenekar, mutassák meg mit tudnak. Varga Szabolcs eközben otthon egy szakmunkás képző iskolába járt, és várta a csodát, hogy valaki felfedezze, ami már meg is történt akkorra.

Vilma (Vilmányi Gábor) 1965. november 16-án született, Budapesten nőtt fel. Igazi művész, aki már az óvodában megmutatta, hogy sok mindenhez ért. Kézügyességére hamar felfigyeltek, de a színpadra is korán felkerült. Az évzárókon szavalnia kellett, és a színdarabokban is szerepelt.

Forrás: www.piramix.hu

Nyolcadikos korában kezdett el gitározni, és ezzel párhuzamosan dalokat is írt, nem sokkal később pedig már énekelt is a barátaival létrehozott bandában, amivel pol-beat dalokat játszottak. Csepei Tibor volt az első gitártanára, akitől az alapokat sajátította el. A Led Zeppelin koncertfilmjének (A dal ugyanaz marad) hatására Jimmy Page lett a kedvenc zenésze és példaképe. Az általános iskola után Építőipari Szakközépiskolába került, a Zeppelin rajongása mellett kijárt a hazai nagyok koncertjeire, hamar megszerette többek között az R-GO-t is.

Első zenekara, a Mobula után Csík Pistivel (később Exotic tag) megalakították a Mahagónit, aminek tagja volt még Vörös Gábor (Ninive, Polip, Satöbbi, Osszián, jelenleg Piramix) és Szalay Ervin is. Az együttes nem maradt fenn sokáig, mert Szalay bevonult, Vörös pedig a Satöbbibe távozott, de Vilma és Csík továbbra is összetartottak.

Cziránku Sándor (Misszió, Gépfolklór, Ködkonda) volt a következő, aki Gábor gitártudását fejlesztette. Őt Vilma kereste meg, hogy tanulni szeretne tőle, akkor éppen a Gépfolklór zenekarral népzenét játszottak, elvállalta a tanári szerepet, és némi itinerrel is szolgált. Vilmányi Gábor pályáját ő terelte a népi vonulatra, együtt hozták létre a Ködkondát a Gépfolklór utódaként. Ez a zenekar is mindössze egy évet ölelt fel, mert Gábort bevitték katonának.

Az egyik eltávozása alatt csatlakozott az éppen akkor alakulóban lévő Exotichoz. Ez a zenekar az Amatőrök Országos Rock Találkozója apropóján jött létre, a verseny fordulóin sorra jutottak tovább, így születtek az újabb és újabb dalok. Végül megosztott első helyezést értek el, azonnal készült rádiófelvétel, klip és megindultak a turnék is. A csapat tagjai, Csík István, Vilma, Sipos F. Tamás és a Tabár fivérek. A zenekar kifelé végig sikeres volt, de az ellentétek belül már érződtek, így annak ellenére, hogy 1990-ben az év zenekarának választották őket, Vilma pedig az év gitárosa lett, mégis a kilépést fontolgatta. Terveiben akkor az szerepelt, hogy gitározni fog valahol. Először nem is vette komolyan az énekes-táncos felállású zenekar lehetőségét, végül mégis a Manhattan kedvéért hagyta ott az Exoticot. Az elválás békésen zajlott le: harag nélkül, de fájdalommal.

Visszatérve 1990 nyarához, és a Manhattan alakulásához: elsőként Csoki került be a csapatba. A Cadillac klubban kereste meg Környei Attilát, hogy hallgassa meg az éppen aktuális zenekarának anyagát, végül az lett a beszélgetésből, hogy a nevet és Csokit átvette a Környei által vezetett produkció, majd ettől a pillanattól kezdve már folyamatosan tartották a kapcsolatot.

Másodikként Dobi Sanyi igazolt, október táján. Környeihez régi barátság fűzte, még az R-GO kezdeti idejéből, Csokival is ismerték már egymást a szakmai körökből és a budapesti éjszakából. Sanyi eleinte elzárkózott a műfajtól, majd a menedzser személyében rejlő garancia és az Istentől kapott bizonyságok mégis meggyőzték arról, hogy a Manhattan sikeres lesz.

A két biztos arc mellé még folyt a keresés, hogy a két másik tagra is rátaláljanak, mindeközben pedig kiadót is kellett találni, tovább nehezítette a helyzetet, hogy az elképzelt koreográfiákat sem tudták még igazán kipróbálni, mert az csak a teljes létszámmal mutatott úgy, ahogy annak ki kellett néznie.

Ekkor tűnt fel a Cadillac-ben Varga Szabolcs, Környei azonnal felfigyelt rá, de egyelőre még csak elméleti szinten merült fel, mint potenciális Manhattan tag, mivel tisztában volt vele, hogy milyen nehéz vidékről felköltözni Budapestre. Ráadásul Varga Szabolcs akkor még tanult, tehát az iskolát is ott kellett hagynia, így csak akkor akart szólni neki, mikor már minden biztossá válik, így nem felelőtlenül rángatja az ország másik végéből a fővárosba, hanem egy profin előkészített terepre invitálja.

Úgy tűnt, hogy megvannak már mind a négyen, de sajnos az azóta is titokzatosan csak „a harmadik ember”-ként emlegetett énekestől néhány hónap után mégis megváltak a táncos elemek miatt. Személyét a mai napig titok övezi, mindössze annyit tudunk róla, hogy nem a hangja miatt cserélték le, hanem a mozgása lógott ki a sorból, a koreográfiával nem tudott megbirkózni.

Közben lett kiadó is, Májai Magdolna hozta össze a találkozót Környei és Bornemisza Miklós között, aki a Craft Kft. igazgatója volt. A tárgyalások a vártnál is jobban alakultak, létrehoztak egy kiadót Craft Records néven, Környei felelőssége lett, hogy a produkció sikeres legyen, amihez minden anyagi támogatást megkap, de már az első év végére profitot kell felmutatnia. A szerződés aláírása után felgyorsultak a dolgok, 1991 januárjában keresték meg Szabolcsot, hogy azonnal költözzön Pestre, aki indult is nyomban.

Márciusra egyértelművé vált, hogy a titokzatos „harmadik” kiesik, így a helyére valaki mást kellett találni, méghozzá gyorsan, mert nyereség hiányában a produkciót a megszűnés fenyegette. Vilmát már négyen együtt választották, az akkori magyar zenekarok tagjai között keresgéltek, és a nevének felmerülése utáni második napon már igent is mondott. 1991. március 17-én mind a négyen aláírták az ötéves Manhattan szerződést.

A Craft-tal kötött egyesség értelmében minél hamarabb ki kellett lépni a közönség elé, gyorsan fel kellett mutatni valamit, amit a beígért siker garanciájaként tudtak elkönyvelni. A fiúk részéről hihetetlen idő és energia befektetést igényelt, hogy a koreográfiákhoz szükséges mozgás alapjait elsajátítsák. Ráadásul mindössze néhány hónapjuk volt arra, hogy a rock zenekaros hátterüktől szignifikánsan más stílusú mozdulatokat olyannyira magukévá tegyék, hogy a tánc és az ének szinkronban tökéletes legyen. Ez eleinte lehetetlennek tűnt, még egyénileg is, nemhogy négyüknek szimultán.

Elkezdődtek a kőkemény edzések, énektanár, táncórák. A szerződés aláírása után Környeitől kaptak egy egy éves programot is, ez egy munkaterv volt, amit pontosan be kellett tartani. A menedzser gyakorlatilag percre beosztotta az életüket, sokat követelt, de sokat is adott.

Májusban, tehát a hivatalos alakulás után mindössze két hónappal, az első szám, a Rossz vagyok, koreográfiáját már meg is tanulták, igaz ugyan, hogy az erőn(nem)lét miatt még nagyon megterhelő volt számukra, de nem adták fel a harcot, és nyárra már az élő koncerteken való fellépést is végig tudták csinálni.

A közönség 1991 júniusában, egy tévéfelvételen találkozott először a vadonatúj csapattal. A latinos külső, nagyvárosi hangulat, amerikás stílus igazi színt hozott a szürke magyar egyhangúságba, így hamar a szívébe zárta a zenekart a célközönség.

Mert volt választott célközönség: elsősorban a nők, még precízebben a tini lányok. Ez persze nem jelenti, hogy másokat ne láttak volna szívesen a koncerteken, ne adtak volna örömmel autogrammot, vagy ne válaszoltak volna más korosztályú, más nemű rajongóiknak, mégis az volt a tudatos stratégia elsődleges célja, hogy olyan zenét játszanak, olyan színpadi előadásmóddal, olyan ruhákban, ami a tini lányok bálványaivá teszi őket. Ez egy viszonylag könnyen megfogható szegmense a fogyasztóknak, mert életkorukból adódóan hajlamosak követni a divatot, sőt teremtik is anélkül, hogy tudnának róla. Könnyű a kedvükben járni, mert naívak, megdöbbentően hamar szerelmesnek gondolják magukat, akár egyszerre mind a négy énekesbe is, így elég, ha a picit is romantikus dal közben valakire rámosolyognak a színpadról. És van még egy nagy érv, a tinik mellett: saját jövedelmük ugyan nincs, de a szüleiket remekül tudják befolyásolni. Melyik apa, vagy anya ne venné meg a lányának azt az albumot, amin négy jóképű, jó hangú, álom férfi énekel? Az anyák még szívesen el is kísérték lányaikat a koncertekre.

Környei a fiúk bevezetésére az igen egyszerű és bevált módszert alkalmazta, az 1991-es nyári turnéjára elkísérték a Neotont, ami akkor az ország egyik leghíresebb zenekara volt. A turné állomásain vendégként vettek részt, bemutatták őket, és a koncertek előtt előzenekarként elénekeltek négy számot. A közönség így nagyon hamar megismerte őket, nekik pedig királyian jó dolguk volt: a rövid, de nagy közönség előtti fellépés után áztathatták magukat a Balatonban, vagy sütkérezhettek a ragyogó napsütésben, és az ismertség egyre növekvő fényében egyaránt.