Ha Te...

Ha Te Ádám vagy

én Éva szeretnék lenni.

Ha Te vagy Rómeó,

én Júliád leszek.

Persze egyszerübb, ha Vargaszabi maradsz, de én akkor ki legyek, hogy szeress???

  Írta: egy 13 éves rajongó 1991-ben

Manhattan

Ök akiket szeretek,

róluk szól az életem,

ha nem hallom keresem,

Manhattan a mindenem!

Tiszta amerika, ami elénk tárul,

ha a szinpadon négy fiú táncol,

Attilától csodás ötlet,

Értük hullanak a könnyek!

  Írta: egy 13 éves rajongó 1991-ben

Nekünk találkozni kell

Álmaimban minden éjszakán
hozzád repít az álom,
nappal sem vagyok magamnál,
holdkórosan járok.

Te még talán nem tudsz rólam,
de folyton keresel,
én már Rád találtam,
nekünk találkozni kell.

Hányszor ábrándozom Rólad
hosszú éjszakákon át,
gondolataim Nálad járnak,
találkoznunk kell már!

Hogyha egyszer összefutunk,
nem válunk többé el,
összeköt minket a szerelmünk,
nem engedjük egymást el.

Várom a nagy találkozást,
a hosszú, boldog együtt járást,
máris látom mosolyodat,
ahogy ajkad az enyémre tapad.

Schiller Katalin

1992. (15 éves)

Te…

Te,
Te vagy életem értelme,
Te,
Te adsz erőt az élethez.
Te,
Ki magad is annyit szenvedtél,
Te,
Ki igazán még nem szerettél.

Te,
Te is keresed a szerelmet,
Te,
Kiért annyi lány szenvedhet.
Te,
Akit elemészt a bánat,
Te,
Reménykedj, rád találhat!
 

Schiller Katalin

1994. (17 éves)

Vallomás

Örökké szeretlek Téged,
Megfertőzött édes véred,
Így vallok szerelmet Néked,
Ne nevess ki ezért – kérlek!

Fáj nekem e szerelem.
Mit tegyek? Nincs felelet.
Bár soha nem voltam Teveled,
És nem is írtam levelet,

Mégis régóta várok Rád,
Hogy végre rám találj.
Kérlek, jöjj el végre már,
Egy szerelmes szív Reád vár!

Nem kérek mást, csak ölelj,
Tárt karom vár, s ölem
Forró vágya Neked tör fel,
Csak egy szív, de szerető kell!

Gyere, édes, ölelj át,
Halld sajgó szívem szavát!
Csak négy szót mond, soha mást:
Szeretni foglak örökké már!
 

Schiller Katalin

1994. (17 éves)

Távol Tőled

Messze Tőled gondolok most Reád,
A gondolat szárnyán repülök el hozzád,

Az úti cél még ismeretlen.
Hiányzol, s talán én is Neked.

Nem tudom ki vagy, hol vagy,
Azt se tudom, mit hoz a holnap,

De tudom, egy nap egymásra tálalunk,
És közössé lesz minden álmunk.

De sajnos hol van az még!
Egyre gyorsabban közeleg a vég!

Egyre jobban kívánlak,
Mint még senkit, imádlak!

Bár úgy lenne: Te is engem,
Nem lenne plátói szerelmem!

Ha Te is úgy érzel, mint én,
A Te szerelmed is plátói még,

De majd egyszer beteljesül,
És boldogságunk fellelkesül!

Addig is arról álmodom,
Hogy Te ébresztesz egy hajnalon,

Akkor majd egymás nyakába borulunk,
S az Élet útján – EGYÜTT – elindulunk.
 

Schiller Katalin

1994. (17 éves)

Te vagy a Mindenség nekem

Elhoztad a csodát nekem:
Eljött hozzám a szerelem.
Benned öltött mindaz testet,
Mi fontos volt az életemben.

Szemedből sugárzik a Nap felém,
Mosolyod szivárvány a Föld egén,
Arcod az éjszaka nyugalma,
Nevetésed a természet tavasza,
Hangod a folyó zúgása,
Hajad a búza kalásza,
Homlokod a bölcsesség tárháza,
Tested a tölgynek szálfája,
Érintésed nyári zápor,

Simogató, a végtelent bejáró,
Karodban a melegség,
Csókodban a szenvedély.

Óvsz, védsz, melengetsz engem,
Mint hótakaró fagytól a földet,
De én azt kívánom, ne legyen többé tavasz,
Hogy Te mindörökké velem maradj.
 

Schiller Katalin

1996.08.13. (19 éves)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés